Geek chicAz internet egy játszótér, és én szeretek játszani!
1. Otthon, édes otthon! (2012.10.8.)
Jessica vagyok, most töltöm a 13-at januárban. Magán tanuló. Az egyetlen, és legjobb barátom, Lucky, a plüssmackóm.
Vele őszintén és nyíltan lehet beszélni. Anyám, kissé dilis, aggódó természetű. Hosszú szőke haján megcsillan a fény. Mély, barna szeme mindig aggodalommal telve ragyog. Telt, nőies vonalai vannak. Hangja selymes, lágy. Apám folyton idegeskedik, elfoglalt üzletember, és folyton utazik. Alig törődik velünk. Erős, határozott vonásaitól illik megijedni. Nagy, bozontos bajsza van.
- Szívem, gyere a konyhába, ideje lenne valamit megbeszélnünk-kiálltott anyám a konyhából.
-Megyek-dünnyögtem bosszasan, mivel épp a legjobb sorozatot néztem ami van a világon. A Gossip Girl-t.
Lassan, cammogva, de kiértem a konyhába. A szüleim az asztalnál kissé morcosan, ám határozottan ültek.
-Tudod, kislányom, apád egy sokkal jobb állást kapott New-jerzy-ben.
-Igen.Ennek nagyon örülök. Gondolom így sokkal kevesebb időd lesz ránk. Na de mindegy. Neked első a hivatásod.
-Igen drágám, de túl messze van, ahhoz, hogy mindennap bejárjon, és hazajöjjön..
-Miért ilyen sejtelmes a hangod? Akkor majd minden hétvégén hazajön.
-De ez nem ilyen egyszerű..Az útiköltséget nem állná a cég. Ezért nekünk kell odamenni. Odaköltözünk.
-Mi?? És engem meg sem kérdeztek?! És a magántanárom, ugye ő jön velünk! De hogy jöttök ti ahhoz, hogy csak úgy elvigyetek innen, nem vagyok egy tárgy, amit akkor, és oda tesztek, ahova akartok! Én egy szabad akaratú ember vagyok!
-De..-kezdett bele a mondatba anyám, és engem akkora düh töltött el, hogy felpattantam az asztaltól, berohantam a szobámba, és jól becsaptam az ajtót.
Anyám is követett. Apám utánnaszólt:
-Hagyd, Emma. Majd megbékél. Külömben is nincs egy barátja sem! Ezen ideje változtatni.
A békés, vidéki életet, 3 nap múlva felcseréli a nyüzsgő, városi, rohanó életmód. Nem várom. Sőt! Egyáltalán nem várom! Fúj, ki akarna abba a büdös porfészekbe költözni?!
Folytatás következik...